2009. szeptember 27., vasárnap

Ő Robin Thicke. Itthon szinte ismeretlen. Ezt a dalt nagyon szeretem tőle. És imádom, ha egy férfinak ilyen ritmusérzéke van.


Na, erről meg eszembe jut Elvis. Sosem értettem, hogy mi a nagy szám benne. Persze a zene nem kérdés, de miért kellett sikítani anno? És akkor láttam ezt a korabeli felvételt és megértettem. Azóta is libabőrös leszek, ha látom. Ez az ember maga volt a zene. :)


Na, mindenkit elrettentettem? :))

2 megjegyzés:

  1. Egyáltalán nem rettentem meg, merthogy zenében is egy az ízlésünk (ezek szerint), nemcsak cipőben! ;D
    Thicke-et eddig nem ismertem, köszi hogy megmutattad! Nagggggyon jó! Az ilyen számokról mindig a nyár jut eszembe és táncolnék (ha tudnék)! :D
    Elvist pedig mindig bírtam. Kiskoromban az össze filmjét megnéztem a tévében! :D

    VálaszTörlés
  2. Ááá, ez mekkora "egyhullámhossz" nálunk Judit! Én sem vágtam ezt az Elvis mániát soha. Aztán ezt a koncertet egyszer leadták már nem is tudom hol. Valami múzeumcsatorna, vagy régi filmek csatornája, tényleg nem emlékszem, és odakeveredtem. Valahogy ott ragadtam, és úgy 1 óra elteltével eszméltem fel, hogy szájtátva lesem, és szinte nem is pislogtam. :D Nem tudtam elkapcsolni! Bitang jó a pali, bár tuti nem sikongatnék neki, férfiként nem az esetem. :)

    VálaszTörlés