2009. december 11., péntek

Modern Country, ami nem lakberendezés :)

Az Ufofényről jutott eszembe egy régi szerelem. Ennek a kisfilmnek egy country dal az aláfestő zenéje. Én nagyon örülök, hogy a gyerekek ilyet is hallanak, mert felénk nem nagy divat, de szerintem nagyon jó kis stílus. Természetesen jobban vonzódom a modernebb felfogáshoz és előadókhoz, de megfelelő hangulatban a régiek is jöhetnek.

Az egész akkor kezdődött, amikor valami csoda folytán nálunk is fogni lehetett az NBC-t. Minden reggel és este amerikai műsorokat néztem. Egyik reggel egy Garth Brooks nevű fickó énekelt. A gimiben volt egy angoltanárnőnk. Több emlékem is van róla, de az egyik az, hogy nagyon szerette a country-t, mutatott is nekünk dalokat a mondanivalójuk miatt. Többek között én is azért szeretem őket, mert sokszor egy-egy történetet mesélnek el. Elkalandoztam. :) Szóval beleszerettem ebbe a számba. Aztán valahogy szembejött Shania Twain és sokáig a CD lejátszóban maradt:


Aztán jött a Hope Floats című film. Akkoriban betegesen gyüjtöttem és hallgattam a filmzenéket. Ennek a filmnek a cédéje jobbára country dalokból áll. Imádom. Nagyon sírtam, amikor egyszer feltörték az autónkat és elvitték a kedvenceimet a kesztyűtartóból. Volt, amit azóta sem tudtam pótolni. :( Ezt sikerült. :) Sajnos a dal, amivel minden kezdődött nem találom jó minőségben - egyébként a címe Unanswered prayers - , de ezt is Garth Brooks énekli:


Faith Hill-t is nagyon szeretem és a Dixie Chicks-et, de többel nem terhellek benneteket. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése